Sokan tudjátok, hogy óvodapedagógus vagyok, a bemutatkozómban is írtam erről. Az egyetemen legalább három éven át tanultuk többek között a játékpedagógiát és játékpszichológiát, hogy miért fontos a gyermek életében a játék, mit mivel fejlesztünk és miért. Az egyes életkori szakaszokban más és más játéktevékenységek jellemzőek. Például míg egy 3-4 hónapos számára a játék és öröm az, hogy a kezét és ujjait nézi, addig egy kétévesnek a kocka 100x eldobálása. Egy 5 évesnek az anyukás vagy szuperhősös szerepjáték, egy kisiskolásnak a kalandok, meg a sorverseny lehet a játék.

Egy fotózás alatt persze nem fejlesztés miatt találkozunk, hanem mert természetes, őszinte és valódi emlékeket szeretnétek megőrizni magatokról. 🙂 Szeretnétek évek múlva visszarepülni ezekhez a pillanatokhoz: milyen volt akkor, amikor kis babalábakkal tipegett, vagy milyen volt a göndör fürtjeivel, milyen volt a nevetése csikizés közben, vagy milyen volt együtt bohóckodni. A célom az, hogy ezeket kicsalogassam- de ehhez ti is kelletek!

Szeretném, ha értenétek azt, hogy a fotózás alatt miért játszunk annyit. A játék megszervezése mögött tudatos felkészülés áll– nem csak a fényképezési ismeretek. Tudom, hogy hány éves a gyermeketeket, vagy gyermekeitek, ezért tudom, hogy mi várható el, és mi nem. Tudom, hogy milyen játékkal tudok hozzá a legjobban közelíteni, amellett, hogy figyelem azt, hogy ő mire vevő és mire nem.

De nézzünk mögé picit! (és itt jól jön most az, hogy óvónéni is vagyok. :))

A szerep maga egy szituáció megjelenítése (de ez leginkább 4-5 éves kortól kerül igazán a helyére). Van, hogy állatosat játszunk. Van, hogy kalandos feladatokat kell teljesítenetek együtt. Ez mind életkortól függ. Mégis ad egy mankót, mert ebben a helyzetben könnyebben lehet kizárni, hogy „éppen fotóznak engem”.
A szerepjáték fő sajátossága, hogy a társas érintkezést, kapcsolódást segíti elő. És itt jövök be a képbe én, és a fényképezőgépem. Talán pont a te gyermeked olyan személyiség, aki eleinte meg van szeppenve, a térdedbe kapaszkodva néz engem, hogy ki ez a néni azzal az izével a kezében. Talán először jártok fotózáson. Talán még te is izgulsz egy picit. De ha még többedjére jöttök is el, akkor is kell minimum 20 perc, míg tényleg fel tud oldódni a gyermeketek. Ezzel nincs semmi baj! Abban segítek én, és főleg a játékok, hogy minél hamarabb feloldódjatok. És ha már kapcsolódás… 🙂 A játékokon keresztül szűrődhet át igazán a családotok dinamikája, a gyermeketek személyisége. Vagyis a természetes pillanatok.

Hogyan történik ez?

Először is: legyetek ebben partnerek! Engedjétek bele magatokat a helyzetbe. A játék menete könnyen követhető, így hamar bele tudjátok élni magatokat, és kikapcsolni azt, hogy én is ott vagyok.

A játékokat együtt végzitek, ezért a gyerekeitek számára ez egy közös, jó élmény, amibe nagy örömmel csatlakozik. A célunk pedig nem csak az, hogy szép képeket kapjatok kézhez egy szép helyszínen, hanem az is, hogy közös, családi élményként emlékezhessetek vissza.

A játék a gyermek számára alaptevékenység. Szükséglet. Vagyis minden egyéb cselekvés alapja a játék, ennek fejlődésével függnek össze későbbi más tevékenységek. Mondhatni azt, hogy ez az anyanyelvük és én ezen a nyelven szeretnék velük beszélgetni.

Miért gondolom jónak azt, ha a fotózáson végig csak játszunk, ahelyett, hogy pózokba vágjátok magatokat?

1. A játék feszültséglevezető hatással bír
   – ha izgultok, a játékok segítenek abban, hogy ne arra figyeljetek, hogy éppen fotózás van, hanem egymásra, a feladatokra, és nem pedig pózokra.
   
2. Örömforrást jelent
   – ezekkel a játékos helyzetekkel az a célom, hogy minél természetesebb pillanatokat tudjunk megörökíteni rólatok.
   
3. Könnyebb a kommunikáció általa
   – főleg a gyerekeknek
   
4. Spontán helyzeteket generál
   – egy-egy játékból nagyon sokféle helyzet kerekedik, ezeket igyekszem lekövetni veletek.
   
5. Kíváncsiságra alapoz

Ha te is a természetes pillanatokat szeretnéd megörökíteni, keress bátran. 🙂