Igaz vagy hamis?

Mostanában sokat gondolkodom azon, mennyire nehéz megkülönböztetni a valódit a mesterségestől. Ti is biztos érzitek: egyre több a mesterségesen előállított kép, videó, hang – minden, ami „tökéletes”, de nem mindig igazi.

A mesterséges intelligencia lehet áldás is, ha jól használjuk. De ha rosszul, akkor könnyen megtéveszthet, elveheti a hitelességet, és összezavarhat bennünket.

De hogy jön ez a fotózáshoz?

Amikor a hamis pénzt próbálják felismerni, a szakértők nem a hamisítványokat tanulmányozzák, hanem az eredetit. Olyan jól ismerik az igazit, hogy azonnal észreveszik, ha valami eltér tőle.

Ugyanez igaz az életre is. Ma már szinte bármit elő tudunk állítani mesterségesen: színeket, ízeket, akár dallamokat is, sok dolgot fel lehetne sorolni. De van valami, amit semmi sem tud helyettesíteni: az együtt töltött idő, az őszinte figyelem és a valódi kapcsolódás.

És pont ezt látom, amikor eljöttök fotózásra. Látom, ahogy kiszakadtok a hétköznapokból, egymásra figyeltek, nevetés és játék közben elfelejtitek, hogy épp fotózás van. Ezek azok a pillanatok, amik valóban számítanak – és amiket én képekbe zárhatok nektek. Ki tudjátok zárni azt, hogy én most éppen fotózom, és együtt játszotok, egymásra figyeltek. Én ebben segítek nektek (ha ti is partnerek vagytok ebben): amikor eljöttök, olyan közös játékokra hívlak benneteket, ami elfeledteti veletek azt, hogy egyébként ti most fotózásra jöttetek. 🙂

Amikor nálam vagytok, nem pózolni jöttök, hanem jelen lenni. Én pedig csak segítek abban, hogy ez a valódiság megmutatkozzon a képeken is.