Valószínűleg többen ismeritek már azt az elméletet, miszerint a családban elfoglalt helyünk, hogy hányadikként érkeztünk a családba, kihat arra, hogy milyen személyiségünk lesz. Érdekes lehet megvizsgálni a családban elfoglalt helyünket is, mint egy szelete a minket ért hatásoknak, és én most a fotózásokra is szeretnék kitérni. Szeretném megmutatni nektek, hogy miért nem kell aggódnotok azon, hogy ha a fotózás alatt például a legkisebb elrohan, vagy hogy a középső dacol és hirtelen semmit sem akar. Ezekkel a mintázatokkal jó tisztában lenni, és ennek megfelelően máris kirajzolódik, hogy kitől mire lehet számítani. 😊

Gondolkodtál már azon, hogy a családodban ugyanazokat a szabályokat, elveket, mintákat kaptátok a testvéreiddel (ha vannak), és mégis mennyire különbözően reagáltok, emlékeztek ugyanarra a szituációra, vagy teljesen máshogy csapódott le a lelketekben ugyanaz a történés? Más az élethez való hozzáállásotok, a megküzdési stratégiátok, máshogy tudtok kapcsolódni és máshogy éreztek magatokban motivációt. Ez miért van?

A választ megtalálhatjuk többek között a születési sorrendben. A családban elfoglalt helyünk alapjaiban határozza meg a gyermekkorunkat, és azt, hogy a későbbiekben ez a szerep hogyan hat az életünk területeire.  Nekem két bátyám van, egy húgom és egy öcsém. Van egy féltestvérem, így egy nővérem is lehet. Nagyon áldott vagyok, mert mindent meg tudtam ezáltal tapasztalni. Van húgom, bátyám, öcsém és nővérem is. Középsőnek születtem, és elég sok mindenben magamra találtam ebben a kérdéskörben: ha a nagyobbakhoz akartam csapódni ahhoz még túl kicsi voltam, de voltak dolgok, amikhez már túl nagy voltam. Nehezen találtam meg a helyem, valahol a „még nem, de ezt azért már nem” tengelyén mozogtam. Pár éve beszélgettem egy barátnőmmel a középsőgyermek- szindrómá(m)ról, és a legjobb válasz érkezett rá,  ami ezt az egész mintázatot össze tudja foglalni (és ha középső vagy, érteni fogod miért vicces ez). A barátnőm visszakérdezett: középsőgyermek-szindróma? Hát létezik ilyen?

Az elmélet szerint meg kell különböztetni az egykéket, elsőszülötteket, középsőket és a legkisebbeket. Más és más jellemzők illenek rájuk. Mindannyiunknak megvan a maga helye, szerepe a családban és nagyon is köze van ahhoz, hogy olyan emberré váltunk, amilyenek ma vagyunk. A férjemmel három gyermekünk van, így most már arról is van tapasztalatom, hogy szülőként milyen egy elsőszülöttet, egy középsőt és egy legkisebbet nevelni.

A születési sorrend elmélete nem mai téma, nem egy újonnan felfedezett pszichológiai fogalom, ezt már Adler lassan 100 évvel ezelőtt „behozta a képbe”. Ő volt az első, aki azt vallotta, hogy a családban elfoglalt helyünk meghatározza, hogy kik leszünk. Ma már számos kutatás, könyv foglalkozik ezzel, és könnyedén meg tudjuk vizsgálni azt, hogy ránk, a társunkra, barátunkra, gyermekeinkre mi a jellemző, és hogyan tudjuk az erősségeket és gyengeségeket felfedezni.

De miért is érdekes mindez? A születési sorrend kulcsot ad a kezünkbe, akár családi helyzetekben, munkahelyen, vagy a házasságunkban figyeljük ezt meg. Segít jobban megérteni a másikat, magunkat. A fotózások során igyekszem ezeket is végig gondolni. Illetve azt gondolom, hogy a középsőségem segít abban, hogy könnyen találjam meg veletek a közös hangot a fotózások előtt, alatt és után. Azt látni kell, hogy nem minden felsorolt tulajdonság érvényes az adott kategória minden egyes képviselőjére, egy általános összefoglalót hoztam most nektek, amit Kevin Leman- Születési sor(s)rend című könyve alapján írok.

Na de lássuk a medvét, nézzük meg a jellemzőket.

Elsőszülött gyermek- „Mennyire jó az elég jó?”

Az elsőszülöttekre jellemző, hogy maximalisták, szófogadók, szabálykövetők. Biztos lehetsz benne, hogy megbízhatók, összeszedettek és felelősségteljesek. Született vezetők, remek önérvényesítők és erős akaratúak, szeretik ha az ő kezükben van a gyeplő és ők diktálnak.  Sokszor nagy precízitást igénylő feladatokba vágnak bele.  Amit tesz, azt annak rendje és módja szerint teszi, és mindent elkövet, hogy alapos munkát végezzen. Jól átlátja a dolgokat. Ambíciózus, vállalkozó szellemű, energikus és rendszerint hatékonyabb a többieknél. Ha a teljesítményében vagy a külső megjelenésében talál egy aprócska kivetnivalót, azt rögtön kudarcként éli meg, és a lelkére veszi. Józan gondolkodású, nem cselekszik meggondolatlanul. Jó problémamegoldó.
A fotózások alatt általában az elsőszülötteket szólítom meg legelőször, mert tudom, hogy számíthatok arra, hogy segít megmutatni velem együtt, hogy milyen játékra gondolok, velük mutattom be (vagy vele együtt), és sokat segítenem nekem 1-1 feladatban, mivel tudom, hogy szeretnek új dolgokra vállalkozni. Ezzel nem terhelni akarom a legnagyobbat, inkább a kisebb testvéreinek segíteni, hiszen van, aki először találkozik velem, és izgul, míg mondjuk az elsőszülöttet már volt alkalmam fotózni és már ismerjük egymást. A célom az, hogy a kisebbek meglássák, hogy „ha a nagytesó jól érzi magát, és bízik ebben a fura néniben, aki itt bohóckodik, akkor nekem sem kell tőle félnem. Szívesen jövök játszani vele.” Általában a nagyobbakról tudom elkészíteni a „komoly portrékat”, számíthatok arra, hogy nem hagy faképnél kattintás előtt (míg egy legkisebb mondjuk elrohan mielőtt lenyomhatnám az expot, és közben huncutul nevet rám. De ez rendben is van). Fontos, hogy őket csak a fotózás első 20 percében mozgósítsam, nem szeretném őket sem leterhelni. És ez fontos az elsőszülötteknél így általában is.

Középsőgyermek- „Engem már sose vesz észre senki?”

A hivatalos definíció szerint az számít középsőnek, aki a legidősebb és a legkisebb testvér között született, vagyis lehet háromból második, négy közül harmadik, vagy a negyedik az ötből.
Olvastam a „leágazáseffektusról”, vagyis minden gyermek a közvetlenül felette állót látja maga előtt, és őt figyelve alakítja ki a saját életstílusát. Az eggyel nagyobb testvért monitorozza, és a tőle látott mintához igazítja a saját dolgait, az ő vonásai, tettei vannak rá a legnagyobb hatással. A középsőket az határozza meg legnagyobb részt, hogy milyen képet alkotnak a nagyobb testvérükről. Egy a biztos: szembe megy azzal.  Szóval így vagy úgy, de a másodszülött biztos, hogy ellentéte lesz az elsőszülöttnek.
Tulajdonságaik: jó közvetítők, kompromisszumkészek, lojálisak, nagyon sok barátjuk van, „szabad szellem”(ezt szoktam is mondani nektek néha 😀 ), azonban nincsenek elkényeztetve, talpraesettek és titkolózók. A középsőgyermek maga az ellentmondás! Egyrészt halkszavú félénk, de társaságkedvelő és barátságos. Türelmetlen és könnyen dühös lesz, azonban laza és könnyen veszi az életet. Lázadó, gyakran a család fekete báránya de béketeremtő és jó közvetítő. Nyugis de szeret versengeni. Ellentmondások ide vagy oda: ők azok, akik felülről és alulról is nyomás alatt vannak. Mivel otthon satuban érzik magukat, és kissé úgy érzik, hogy kilógnak a sorból, ezért nagyon vágynak arra, hogy tartozzanak valahová, nagyon vágynak arra, hogy észrevegyék azt, hogy mennyire különlegesek. Ezért ők a leghűségesebb barátok, társak, mert különösen motiváltak abba, hogy jól működjenek a kapcsolataik. Gyakran érzi magát láthatatlannak (erre utaltam a bevezetőben elmesélt személyes történettel is).
A fotózások alatt nekik adom a legkülönlegesebb feladatokat: ő foghajta a csillagszórót, csakis neki súgom meg a következő feladatot, vagy neki találok ki olyan huncutságot, amivel a szüleit megtréfálhatja. Mivel eleinte félénkek és visszahúzódók, őket meg kell nyernem magamnak. Az első 20 perc számára is fontos, hogy hagyjuk felengedni. Így, míg a nagyobbik testvérrel „vezetem” a játékokat, addig ő mindent megfigyel. Félénk, de vágyik rá, hogy mikor szólítom meg. Anya lábát szorongatja. Próbálom bevonni, de tudom, hogy neki még idő kell. Amint látja, hogy a testvére lelazul velem, a legnagyobb partner in crime, és szó szerint mindenben benne van. Ő lesz az, akit közben meg tudok kérni, hogy segítsen néhány fotót lőni anyáról és apáról, és bátran a kezébe merem adni a gépemet. Meg is teszem. Ő az, aki biztosan számon fog kérni otthon, hogy miért van róla 9-el kevesebb fotó a babakori albumjában (ha készült róla is), mint a nagytesóéban.

Legkisebb gyermek- Na ki az, aki trollkodni fog a képeken?

A család legkisebbje. Mottójuk az lenne szerintem, hogy Hakuna Matata! Semmi vész, csak lazán! Ők a család mókamesterei, ők azok, akik missziójuknak érzik a szórakoztatást. Akik mindent megúsznak valahogy. Gondtalanok, elevenek, népszerűek. Hajlamosak másra kenni a hibáikat, makacsok, társaságkedvelők és szeretetteljesek. Amellett,hogy elbűvölő, szívélyes és gondtalan, ugyanúgy lehet rebellis, szeszélyes, manipulatív és türelmetlen. Nehéz dolguk van, mert minden, amit ők tesznek meg először, valahogy már nem akkora csoda. A legkisebbek valahogy ösztönösen megérzik, hogy az ő tudásuk és tehetségük kevesebbet nyom a latban, mint az idősebb testvéreiké. Ennek az az oka, hogy mire a legkisebbhez érnek a szülők, már minden mérföldkövet „kiéltek”. A legkisebbet hagyják, hogy hadd boldoguljon, ahogy tud. A nagyok sokszor kinevetik őket, lehurrogják őket, ezért az a belső motivációjuk: na majd én megmutatom nekik! Általában a pedagógusok kedvencei ( titkon természetesen! 😀 ), de sokszor az őrületbe is kergetik őket. A legkisebbek kapcsolatorientáltak, szeretetre méltók, de kissé manipulatívak tudnak lenni. Könnyen kiismerik az embereket, jól tud együttműködni és töretlenül küzdenek és a kudarc nem jöhet szóba. Szeretnék a társaság középpontjában lenni, nagy dumások. Kötik az ebet a karóhoz, mert nem látnak mást, mint a maguk igazát. Kedves, gondoskodó és segítőkész emberek. Szeretnek kedveskedni. Szórakozottnak tűnhetnek.

A fotózáson ő lesz az, aki biztos, hogy kinyújtja a nyelvét, begrimaszol, elszalad, vagy bohóckodik a közös fotókon. Életteli, vidám és dinamikus képeket lehet róla készíteni, csupa mosoly és huncutság!

Egykék- előnyös és előnytelen helyzetben

Sosem kellett testvéreikkel versengeniük a szüleik figyelméért törődéséért vagy támogatásáért. Ennek van jó és rossz oldala is. A pozitív az, hogy magabiztosak, határozottak, precízek, de a negatívabb oldala az, hogy nehezen tanulnak meg alkalmazkodni másokhoz. Nem kell osztozkodni, nem szorul háttérbe, ezért sokszor küzdhet azzal, hogy minden körülötte forog. Iskolás kora körül már nagyon komoly, alapos megfontolt tud lenni, nagyatörő és céltudatos. Elővigyázatos, szereti a könyveket és mindent fekete-fehéren lát. Rosszul viseli a kudarcot és igen magasak az elvárásai, maximalista önmagával szemben. Jobban érzi magát az idősebb vagy fiatalabb korosztállyal, mint a kortársaival. Ügyesen kézben tartja a dolgait, az időbeosztását, surgárzó, és képes a legjobbat kihozni másokból, azonban képes tévedhetetlennek hinni magát és süketté válhat mások ösztönösebb meglátásai iránt. Jellemzően pontos, nem fél döntést hozni és bízik saját értékítéletében.
A fotózás során könnyű dolgom van, hiszen csak rájuk figyelek, a szülőkkel szívesen játszik, és mindenben készségesen veszt részt. Eleinte nehezen oldódik fel, de az első „sikeres küldetés” után várja a következő kihívást, játékot. Motivált, kedves és energikus a fotózás alatt. Általában gördülékenyen halad az egykékkel a fotózás. A masninak, sapkának vagy a kardigánnak úgy KELL állnia, ahogy ő elgondolta, így ha valami nem áll rajta tökéletesen, képes vele elszöszölni. Semmi gond, megvárjuk! 🙂

Bármennyire jelentős szerepet játszik is a tény, hogy hová születik egy gyermek a testvérei sorában, ez is csak egy hatás a sok közül. Ez nem egy kőbe vésett befolyásoló tényező, a szülői bánásmód vagy a környezeti hatások,  genetika, egyéni mentális sajátosságok is ugyanolyan fontosak. A kulcs az, hogy a családi környezet eléggé elfogadó, szerető és meleg légkört biztosít-e a gyermek számára.  A fotózások alkalmával igyekszem számukra megadni azt a puhaságot, amiben mindenki a maga tempójának megfelelően nyílhat ki, és vehet részt benne. A születési sorrendben mindenkinek megvan a maga szerepe, erőssége és gyengesége, egyik sem jobb vagy több a másiknál.  Pusztán a születési sorrendben elfoglalt hely e alapján senkiről sem tudunk teljes képet alkotni, ez csak iránymutató.

Ha érdekel a téma a továbbiakban én ezeket ajánlom:

Kevin Leman- Születési sor(s)rend

Tanulom magam youtube csatornája- Hogyan hat a születési sorrend a személyiségedre?

Ficsorné Kapus Mónika- A középső (Ifjúsági regény)